Környezeti
tényezők
Bizonyos kultúrákban a túlsúlyos nő a nőiesség megtestesítője, az anyaságra való alkalmasság jeleként kívánatosnak tartják a kövérséget. Mindez a fejlődő országokban jellemző, azonban a fejlett országok női ideállja a kifejezetten vékony testalkatú nő. Kifejezetten veszélyeztetett környezet a vidék, ahol jóval magasabb a kalória bevitel a városi lakossághoz képest. A falusi lakosság mégis védettebb az elhízás tekintetében, hiszen mindennapos a fizikai munka végzése, mely jelentősen megnöveli a szervezet kalória igényét is. |  |
Érdekes
tapasztalat
az, hogy a sokáig éhezett népek gyorsan elhíznak, ha
jó életkörülményekhez
jutnak. Jó példa erre az, hogy az afrikai származású amerikai asszonyok
fele elhízott. Ennek hátterében az un. „luxuskonzumpció” áll,
mely azt jelenti, hogy a szükségesnél több élelem fogyasztása
nem jár súlyfelesleggel. Mindez genetikailag is meghatározott. Ha
jól működik a luxuskonzumpció élettani mechanizmusa, akkor a több
kalória bevitelre fokozottabbá válik az alapanyagcsere, ennek az
a következménye, hogy a többlet kalória bevitele mégsem jár testsúly
emelkedéssel. A sokáig éhezett népcsoportoknál éppen ez a mechanizmus
nem működik jól, éppen ezért ez a körülmény elhízásra hajlamosít.
Karen O'Dea ausztrál orvosnô
megfigyelése világított rá az életmód és étrend
meghatározó szerepére. Ismeretes, hogy a bennszülöttek Ausztráliában
több mint 50%-ban jelentôsen elhízottak, s az elhízással együttjáró
anyagcsere-, ill. szív- és érrendszeri betegségek is magas százalékban
fordulnak köztük elô. Karen O'Dea néhány évvel ezelôtt megkért
12 bennszülöttet, hogy 10 hétre menjenek vissza az őserdőbe, és
vegyék vissza ôseik életmódját és étrendjét. Közel 10
hét múltán testsúlyuk jelentős mértékben csökkent, s ezzel együtt
valamennyi kóros metabolikus és kardiovaszkuláris paraméterük javult
(O'Dea K., 1991).
